Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petrőczi Éva: Prolog – jednoj praizvedbi (Prológus - egy ősbemutatóhoz Szerb nyelven)

Petrőczi Éva portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Prológus - egy ősbemutatóhoz (Magyar)

„A prófétánk dadog. Akinek fontos a szó, annak
nehéz is.”
Eötvös Péter–Esterházy Péter: Halleluja – Oratorium
balbulum
 
Balbulus Notker –
ezerkilencszázkilencven tavaszán
ott álltam Sankt Gallenben
naív portréd előtt.
Virágok, napfény mindenütt,
szép, steril svájci délelőtt.
 
És fájt már akkor is a sorsod,
a minden szóért megvívott küzdelem.
Egy apró, jótékony kavics
sem segített meg-megbicsakló,
szegény nyelveden.
 
De igaz szavak voltak legalább.
Papírhajóid nem mű-vízesések hátán
úszkáltak, hanem néhány tiszta,
keskeny vers-csermelyen.
Harminckilenc esztendős voltam akkor,
te párszáz – de mindketten tudatlanok.
Nem látta egyikünk sem,
hogy jönnek már az anti-dadogók,
a zsíros szájú, jóllakott dalnokok,
a mindig szóra-készek,
a beszéd balkezes iparosai.
 
A szájukat, Uram,
már befoghatná
végre valaki.
 
Ha verset olvasok,
a szívem gyakran ökölbe szorul,
és megkérdem magamtól:
tud-e, fog-e bárki még
dadogni itt,
Istennek tetszőn,
Notker Balbulus-ul?
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásaszerző elfogadott kézirata

Prolog – jednoj praizvedbi (Szerb)

“Naš prorok muca. Kome je reč važna, onome
je i teška.”
Etveš Peter – Esterhazi Peter: Aleluja – Oratorium balbulum
 
Balbulus Notker –
proleća hiljadudevetstodevedesete
u  Sankt Galenu ispred tvog naivnog portreta
sam stajala.
Svugde okolo cveće, zraci sunca,
lepo, sterilno švicarsko prepodne.
 
Tvoja sudba i tad mi je bolela,
za svaku reč izvojevana borba.
Ni jedan sitan, blagonaklon belutak
nije pomogao tvom zastajkujućem,
sirotom jeziku.
 
Ali reči su makar reči bile.
Tvoji brodovi od papira nisu na leđima
umetnih vodopadova plovili, nego
na par čistom, uskom potoku pesme.
Tada sam tridesetdevet godina imala,
ti više stotina – ali oboje neznanci.
Ni ti, ni ja nismo primetili,
da drevni mucavci već stižu,
siti trubaduri masnih usana,
na govor uvek spremne,
levoruke zanatlije gakanja.
 
Njihova usta, Gospode moj,
već bi neko konačno
mogao začepiti.
 
Kad stihove čitam,
srce me često steže
i pitam se:
hoće li, znaće li tu bilo ko
još mucati,
Boga oduševljavajući,
poput Notker Balbulusa?



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp: feherilles.blogspot.com

minimap