Petri György: Ekképp jeleztem

Mivelhogy
sírt,
és mivelhogy
el akart rohanni,
és néztek is bennünket
már mindenfelől:
sietve felemelkedtem,
és kezemet
némi súllyal, anélkül, hogy teherként,
az alkarjára helyeztem,
miközben tekintetem
remegve, de szilárdan
hatolt a pupillába egyenest.
S ő küzködve, de végül
megadóan:
visszaernyedt a székre.
– Ekképp jeleztem
udvarias készségemet
a meghitt beszélgetésre.*

*Nem konkrét személyre vonatkozik a vers. A „mivelhogy” jogásziasan körülményes szóhasználata és az élethelyzet hétköznapi drámaisága közötti feszültség érdekelt. Ez tulajdonképp ötletvers, amiben azért egy igazán súlyos életproblémám benne van, az ti., hogy valóban még vészhelyzetekben is kívülről tudom nézni, pontosabban kényszeresen kívülről nézem magamat is, meg a másikat is. Ezenkívül, azt hiszem, valóban ilyen vagyok, hogy „kezemet / némi súllyal, anélkül, hogy teherként, / az alkarjára helyeztem”. Ez abnormális tudatosságot jelez. Egy szerelmes versben egy nő testrészét nem szoktuk alkarként pontosítani, és „némi súllyal”, tehát valami érzelmet akarok kifejezni, de anélkül, hogy teherként, tehát mondjuk figyelembe veszem, hogy a hölgy esetleg reumás. Most jön az egyértelműen phallikus hasonlat, a tekintet, ami „remegve, de szilárdan hatolt a pupillába egyenest”.A „visszaernyedt a székre” szexuális relaxálódás. Megint jön a visszavonás az utolsó három sorban. Látszólag túl vagyunk egy drámán, sőt egy szimbolikus nemi aktuson, de ez valójában semmi többet nem jelent, mint hogy udvariasan kész vagyok a meghitt beszélgetésre – a két jelző ellentmond egymásnak.

A szerző jegyzete

Precum
plângea,
și precum
voia să fugă,
și ne priveau deja
din toate părțile:
mă ridicasem în grabă,
i-am așezat pe braț mâna
cu greutate, nicidecum
ca o povară,
în timp ce privirea mea
îi părtunse tremurând,
dar sigur direct în pupile.
Și ea luptând, dar predându-se
până la urmă, se lăsă
înapoi pe scaun, inertă.
- Astfel am semnalat
amabilitatea mea
de a duce o discuție intimă.