Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petri György: Nagy Imréről

Petri György portréja

Nagy Imréről (Magyar)

Személytelen voltál, mint a többi zakós-
szemüveges vezér, nem volt érces
a hangod, mert nem tudtad, hogy mit is mondjál

hirtelenjében a sok egybegyűltnek. Épp a hírtelenje
volt szokatlan számodra. Csalódottan
hallgattalak, cvikkeres öregember,
még nem tudtam

a betonudvart, ahol az ügyész
az ítéletet, bizonyára, elhadarta,
sem a kötél durva horzsolását, a végső szégyent.

Ki mondja meg, mi lett volna mondható
arról az erkélyről. Elgéppuskázott lehetőségek
vissza nem térnek. Börtön, halál
nem köszörüli ki a pillanat élit,

ha kicsorbult. De emlékeznünk szabad
a vonakodó, sértett, tétova férfira,
akibe mégis
fölszivároghatott
düh, káprázat, országos vakremény,

mikor arra ébredt
a város: lövik szét.



KiadóPetri György munkái I. Összegyűjtött versek, Magvető Kiadó, 2003
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

Imre Nagy (Olasz)

Eri impersonale, come tutti gli altri capi, in
doppiopetto e con gli occhiali, non avevi la voce
metallica, perché, a tutti qui radunati, cosi di getto,

non sapevi neanche cosa dire. Proprio il fatto di
essere repentino che era inusuale per te.
Vecchio con gli occhiali, ti ascoltavo deluso,
ancora non sapevo del cortile asfaltato,

dove il procuratore, probabilmente aveva già letto
velocemente la condanna, ne delle brutali escoriazioni
dovute alla catena, ne della vergogna finale.

Chi lo può dire, che altro mai si avrebbe potuto dire
da quel balcone. Le possibilità sprecate
non tornano mai più. Prigione, morte
non rimediano all'istante sciupato.

Ma che ci sia permesso di ricordare
l'uomo riluttante, offeso e esitante
che tuttavia era piena
di collera, di abbaglio
e di disperazione

quando la città si destò al fatto che
la stavano sfracellando.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap