Reggel szoktál jönni (Magyar)
Gyakran úgy ébredek, mint halálom után. Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása annak, amit a hétköznapi nyelv úgy mond: Valósággal újjászülettem. Keskeny derengés ujjnyi bor felett, kétséges élfény egy távoli fémtárgyon: mindez artikulált - mint egy mondat, noha csupán egy mondat benyomása. Felirattöredék egy likacsos kövön, melyet bizonnyal elhengeríteni kéne. Véget nem érő reggelben próbálok következtetni a körülvevő dolgokból kilétemre. Eközben a szükségek ténykedésre késztetenek, persze: ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek. S bár a vizsgálódásban mindez határozottan zavar, előnyei is vannak. Egy fogkefe segít körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal); a kusza jelek, amit egy papíron találok: B. Gy. -t felhívni 9-kor: nemcsak az írásbeliséget bizonyítják meggyőzően, hanem a (viszonylag) magas technikai civilizáció jelenlétét is. Továbbá: az írás magyarul tudó személytől származik (de ez még nem igazít el a helyet illetően). Aztán csöngetnek és - megérkezel. S én, tehetnék-e mást, elhalasztom a kérdés végleges, megnyugtató tisztázását, és: - Vagyok, aki vagyok (hiszen valaki, nemde, biztosan), ösztöneimre bízva magam, odateszem a kávét, s megkérdezem: Mi van? Bár, tudom, erre se lehet felelni. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://www.bez.hu/verslap |
|
|