Pilinszky János: Tuttavia (Mégse Olasz nyelven)

Hogy a faágak a télidőben
sokáig őrzik még a hóesést,
hogy végül, mint egy passióban
minden együtt van, ház meg erdő.
"A lemenő nap szálkamezejében"
hogy egyremegy, ki sétál, egy baka
vagy egy világszép félkegyelmű lány,
mindezt tudtam, és mégse volt elég.

Che durante l’inverno i rami degli alberi
mantengono ancora a lungo la nevicata,
che infine, come in una grande passione,
la casa, il bosco, tutto è unito in un insieme.
“Nel fascio dei raggi solari del tramonto”
non importa chi passeggia, un soldato
o una stupenda ragazza sciocca,
tutto ciò lo sapevo, tuttavia non era suficiente.