Pilinszky János: Zsolozsma

Rovarok és gyerekek, most és mindíg,
kövek, füvek és állatok
figyelik, figyeljük ahogy
a nap alászáll. Mint Isten halálát
amint a vér kivonúl a világból
és végre alhatunk. Igen,
ahogy a semmi ágyat vet, figyeljük
és jónak tartjuk ahogyan
végülis megpihenhetünk.

Insetti e bambini, ora e sempre,
pietre, erba e animali osservano,
osserviamo mentre il sole
tramonta. Come la morte di Dio
allorché il sangue abbandona il mondo
e possiamo finalmente dormire. Si,
come il niente allestisce il letto,
osserviamo e lo consideriamo un bene
che finalmente possiamo riposare