Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pintér Tibor: A lápon

Pintér Tibor portréja

A lápon (Magyar)

Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.
 
Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.
 
Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.
 
Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.
 
Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?
 



FeltöltőCikos Ibolja
Kiadómagánkiadás
Az idézet forrásaVizek szinén
Megjelenés ideje

Sulla palude (Olasz)

Al suon di musica lenta
sfilano via le lappole dell’estate.
Nel brusio precipitante della
bonaccia, neppur’ un canto s’eleva.
 
Aspettiamo pietrificati
nelle ferite congelate
mentre l’acqua ciangotta
e la palude invoca.
 
Certo potrei dire che
il cuore si preparava
a questo momento.
Che non soccomba
che resista a ciò
che lo invoca.
 
Solo gli animali
s’aggirano impettiti,
taluni nuotano ancor’
poi s’inabissano.
 
Stai seduto in silenzio
fissando il niente?
E’ sufficiente?
Sei quel che sei?
Perde colpi il cuore?
O solo la mente?
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap