Pintér Tibor: Csak a szék

karfája a biztos fogódzó. Meg be is vagyok kötve.
 
Ugyan mit számít?
 
Vajon van remény?
 
Kisfiú a kislány fülébe köp a homokozóban.
 
Az sírva hazarohan.
 
Szép, fehér a világ, gyitepaci;
 
mámorosan siklani a hidegfehéren.
 
Kártyázás, veszekedés a pincében. Hajrá repülő!
 
A nagyfiúk föl mernek mászni a töltésre.
 
Fasten seatbelts! No smoking!
 
Ki se kapcsoltam. Rég leszoktam.
 
Városszéli réten, focizás a fiúkkal. Ők rúgják a gólokat.
 
Milyen magasan vagyunk? Rohadt gravitáció.
 
Pofon az óvónénitől.
 
Később, négyszemközt: Hát bántottalak én?
 
Megalkuvás volt akkor nemet mondani.
 
Mennyi van még hátra? Nem elég.
 
Közös családi éneklések. Anyának gyönyörű hangja van. Apáé elmegy.
 
Énekelni nagy élmény. Olyan, mint szánkózni.
 
Egy-egy gomb zöld és piros festék. Hol a többi szín?
 
Fogy az idő. Csökken a távolság.
 
Iskola, paca az írásfüzetben, két forint minden
 
ötösért, skarlát, felmentés tornából, csavargás,
 
könyvtár, Pál utcai fiúk, a fiúk, férfiak,
 
Amerika-Szovjetunió, szárnyalás, félrenyelés.
 
Kifutok az időből.