egy padon (Magyar)
szerelmeddel a Canale mentén járkál és képez nézi az egészet meredsz lelkedbe töredezvén illatot múltat lengő enyészet
ölel és halkan szólító mélabú a tűnt nagyság pusztuló szépje ittál így nem vagy túl szomorú maestro Canaletto sokféle kékje
nyűgöz a valóhoz az emelő ár túlparti sikátor hol senki se jár magadban kívánod állj meg idő
boldog köröket ismételő szerelmet újra felismerő és e város veled együtt vár Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Fekete Sas Kiadó |
Az idézet forrása | Tárgyak, élőlények, ISBN: 9789639680890 |
Könyvoldal (tól–ig) | 40-40 |
Megjelenés ideje | 2014 |
|
|
su una panchina (Olasz)
vicino il Canale con la tua amata cammina e crea mentre osserva tutto guardi pentito in fondo all’anima fluttuante declino fa svanire il profumo la melanconia t'abbraccia t’invoca piano bellezza decadente della grandezza svanita hai bevuto così non sei troppo triste le varie tonalità blu del maestro Canaletto la marea che s’alza ti vincola alla realtà vicolo sull’altra sponda ove nessuno passa dentro di te stai invocando fermati tempo la ripetizione dei cerchi felici il riconoscimento dei amori nuovi e la città che insieme a te attende
|