A teremtésből kilépve (Magyar)
Ki a teremtésből kilépve zenged fogyhatatlan ki nem hiszel tudatlan anyagban s léttelenben ki három pólyába csomagoltál minket ki hisztérikusan hiszel minden tapasztalatok minden zűrzavar és minden elmúlás ellenére a visszatüremlő végtelenben mi magát bennünk sokszorozza ki az omegacsúcson egyesíted a széttörni igyekvő önfejű nemet és leborultatsz minket a tudat sorsa előtt te ki az élet zsoltárát végigénekelted s megtérítetted hozzánk az istent aki most ó teihard de chardin belőlünk olvasztott acélpántként köröz tengelyünkön veled feleselek páter ne vígy minket az ősi kísértésbe ne tégy bennünket elmúlhatatlanná és ne háríts el tőlünk áldást hirdetően minden szorongást teihard de chardin könyörülj könyörülj legyen a lélek ajándéka a nemes anyagnak maradjon véletlen kapott kicsikart felesleg mit visszalophat bármely pillanatban akaratunktól függetlenül mint ahogy nyakunkba sózta is ne higgy hát soha a puszta ráadásban higgy az anyagban miriád és miriád szemcsék egy és oszthatatlan végnélkülisége rajzik csak bennünk ez és semmi több az örökkévalóság kissé túlkomplikált pillanatai ez a mi sorsunk és szétterülünk a leképzett lét biztosabb mozgásformáiban Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/3380-podolszki-jozsef-a-teremtesbol-kilepve |
|
|