Podolszki József: Képzeljük el

Képzeljük el az abszolút ürest
melyben semmi de semmi sincs
anyag energia hatás fajtáiból szemernyi nyom fel nem lelhető
és helyezzük a végtelen űrbe tetszés szerinti részecskemagot
csak egyet ne többet
és ne legyünk fukarok: bírjon akarattal
mindenfelé és mindenféleképp tárt határtalan árvája is
íme a szabadság
a korlátok gátlások kényszerek tenger tengeréből egyet sem ismerő
szabad szabadság
minden úgy és akkor történik itt ahogy ő akarja
de történik és történhetik-e
hogyan hol mikor és mivel
helyzetét mérni nem tudja semmihez
erőt merítene de nincs neki miből
legpergőbb mozgása még csak topogás se
mert kölcsönhatás nélkül nincsen változás
erős törvénye ez minden anyaginak
és lesz végképp tehetetlen az örökkévaló egy a mindig-ugyanaz
szerencsére a valós valóság zsúfolt birodalma
milliószor milliónyi iránytalanokat szervez rendszerekké
korlátja van és van kényszere
tetszőleges itt semmi sem maradhat
a mindent szabályozó tán a legkevésbé
egységmiriádok tulajdonságai szabják a módját
hogyan van mi van és ami lesz majd hogyan lehet
megannyi milyen tartja a kulcsot
és az anyag arcainak száma
úgy tudjuk
végtelen nagyságrendű sok nagy lehetőség
a szigorú kényszer végeláthatatlan
így lenne elvileg
ám a valóság
további szerencse
szűkített és módosult képe csapodár képzelgéseinknek
a képződmények egy adott rendszerében
megtizedeltetik minden lehetséges
ellentétes tulajdonságok zárják ki egymást
s mintha akarná és épp ezt akarná tart a mozgás bizonyos irányba
talán előre