Rába György: La caccia del Signore (Az Úr vadászata Olasz nyelven)
Az Úr vadászata (Magyar)Kastélyt emeltem, hullt reá a hó, bólogatott a hársfa, őzek merengtek, ám az Úr bohó játékom szétzilálta.
Fagy és dér látogat, zuhog a jég, örök viharban élek – futnom az Ő sujtó, kemény kezét segítsetek, testvérek!
Dér és vihar orcáját ölti fel, hogy nevét ne felejtsem – át árkon-bokron, zord ebeivel vadászik rám az Isten.
Csapdája kín, megromlott szerelem, a szárnyukszegte vágyak, betegség s hozzáhajt könyörtelen csatlósa is, a bánat.
Nem rejt el ágyunk, nem rejt méhesünk, nagy verem a világ már, – s ha megtévesztem is, együtt leszünk bátyámnál, a halálnál.
|
La caccia del Signore (Olasz)Avevo rialzato un castello, l’ha coperta la neve, s’agitava il tiglio s’incantavano le capriole, ma il Signore ha distrutto il mio giocattolo buffo.
Mi fanno visita il gelo e la brina, scroscia il gelo, in una tempesta eterna vivo - Fuggire la sua mano dura che percuote, fratelli, datemi una mano!
Per ricordare il suo nome, si traveste di brina e tempesta,- per valli e per monti, con i suoi cani gelati Dio mi dà la caccia.
La sua trappola è tortura, amore guastato, desideri con le ali spezzate, malattia, e anche il suo vassallo spietato, la tristezza da lui mi conduce.
Non ci cela il nostro letto, non ci cela l’alveare, il mondo ormai è una fossa grande, - e se dovessi pure ingannarlo, saremo insieme dal mio fratello, dalla morte.
|