Rába György: Egy biblia margójára

A léha tücsök földbe tért pihenni,

a viharok ballagnak csöndesen,

a csillag árnya libben rám s ezernyi

fehér könnyét csak hullatja a menny. 

+

Idehúzódtam a nyűtt bibliához,

mint házába a görnyedt remete,

ki fákkal pöröl, a szeleknek áldoz

és kósza felhő lesz lehellete. 

+ 

A fényes gyermekkort elhagyva jártam

a Hallgatás sötétlő tornyain

s a téphetetlen, sűrű éjszakában

kiégtek gyönge mécsként szemeim.

+

Pille vagyok, ágak csúcsára tévedt

ködfátyol, mely eloszlik hajnalig, –

csak Annak írok és Azzal beszélek,

ki Fia által él s uralkodik.

+

E könyvből bütykös-ujjú, vén halászok

megintenek, mogorva pásztorok

s ki már a bűvös hajnallal vitázott,

lesem szavuk s némán bólogatok.