Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rákos Sándor: Senza paura (Félelem nélkül Olasz nyelven)

Rákos Sándor portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Félelem nélkül (Magyar)

mindenki számára valóság
kivéve azt aki megéli

a test leveti önmagát
és feloldódik a habokban

a lélek szól:
amíg veled vagyok ne félj
s ha már nem vagyok veled hogy is félnél

     halál-gyakorlat
     minden alvás
     minden érgörcs
     minden hajtűkanyar

szerelmem biokémia
ideg-reflex a félelem
állattal vagyok összezárva
tőlem függ mivé nevelem

mikor odáig eljutottam
hogy félni már nem tudok semmitől
egyformán kedves az öröm és a fájdalom
bármely percben elfogadom
és megköszönöm a halált

mert nincsen már olyan halálnem
amitől szívem visszaretten

versem rajtad mint drótkötélen
lehúzódó szakadék fölött

mint a gyámkő az omló háznak
nekifeszül az elmúlásnak
     a gondolat

a félelem beomlott-bánya-súlyát tartani
benn a szénfalban az agyonnyomatás előtt
és bontani a falat
amely ránkszakadt
mert a szén éjfekete falán túl fény van
mert a szén éjfekete falán túl nappal van
mert a szén éjfekete falán túl vár az élet

         börtönablakon át
         fölsajgó nagy égbolt
         távoli-tárt hívás
         a rabok rád figyelnek



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

Senza paura (Olasz)

 è la realtà per tutti
tranne per chi lo vive
 
il corpo getta giù se stesso
e si dissolve tra la schiuma
 
dice l’anima:
non aver paura finché son con te
e se non son più con te come potresti averne
 
      ogni sonno
      ogni spasmo vascolare
      ogni tornante
      è esercizio di morte
 
il mio amore è biochimica
la paura è riflesso nervoso
sono rinchiuso con l’animale
cosa diventerà da me dipende
 
da quando son giunto al punto
che non ho più paura di niente
gioia e dolore mi son dolci ugualmente
accetto in qualsiasi minuto
e ringrazio la morte
 
perché non v’è più alcuna morte
da cui il mio cuore rifugge
 
la mia poesia su di te come sul fune metallica
che discende sopra un burrone
 
come il sostegno alla casa franante
il pensiero si oppone con forza
      al trapasso
 
sostenere il peso della miniera crollata della paura
dentro la parete del carbone prima d’esser schiacciato
e demolire la parete
che c’è crollata addosso
perché oltre la parete nera del carbone c’è la luce
perché oltre la parete nera del carbone c’è il giorno
perché oltre la parete nera del carbone attende la vita
 
      attraverso la finestra della prigione
      il dolente grande cielo
      è un aperto richiamo remoto
      i prigionieri ti stanno guardando
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap