Rab Zsuzsa: De addig

De addig mennyi elfutó vonat,
de addig mennyi vertszárnyú madár,
de addig mennyi mázsás virradat,
mennyi perzselt, koromszárnyú levél,
de addig mennyi testté-lett hiány,
és mennyi karrá-nem-lett ölelés,
falakról visszapattant nevetés,
mennyi sikongó mentőautó,
mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,
mennyi nehéz kosár, hány temetés,
mennyi betű, mennyi szívpercenés,
hány nem és hány miért és hány soha,
hány mégis, hány azértsem, hány talán,
és mennyi szó, hűvösen cseppenő,
és mennyi szó, torokban, szálkaként,
és mennyi szó, szendergő ekrazit,
és mennyi ékírás a homlokon,
hány irgalmatlan, véletlen tükör,
és mennyi apró vesztett háború,
hány hétfő, hány fél hét és hány kilincs,
mennyi szívetrobbantó csengetés,
mennyi hazajövés, hány elmenés.
De addig, addig, addig is,
de addig, addig is,
de addig is…

Ma nel frattempo quanti treni fuggiti,
ma nel frattempo quanti uccelli di ali rotte,
ma nel frattempo quante aurore tremende,
quante foglie arsicce, foglie fuligginose,
ma nel frattempo quanta mancanza incarnata,
e quanti abbracci non avverate,
risate dalle pareti rimbalzate,
quante ululanti ambulanze,
quanti guanciali sgualciti, coperte intricate,
quante ceste pesanti, quanti funerali,
quante lettere, quanti battiti del cuore,
quanti no, quanti perché, quanti mai,
quanti tuttavia, quanti per picca, quanti forse,
e quante parole, stillate fredde,
e quante parole, nella gola, come schegge,
e quante parole, sonnecchiante ecrasite,
e quanta scrittura cuneiforme sulla fronte,
quanti inclementi, casuali specchi,
e quante piccole guerre perse,
quanti lunedì, mezze settimane e quante maniglie,
quanti squilli di campanello da crepacuore,
quanti ritorni a casa, quante partenze.
Ma nel frattempo, nel frattempo, intanto,
ma nel frattempo, intanto,
ma intanto…