Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rab Zsuzsa: La cinghia di ferro (Vaspántok Olasz nyelven)

Rab Zsuzsa portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Vaspántok (Magyar)

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
– Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dicsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját –
Ha így szólnék –
ugye... bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a "kicsit-hosszabb-lett" kenyérből:
– Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számítottam rá. Fölösleges. –
Ugye, bolondnak tartanának?
 
Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
– Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! –
Ugye, bolondnak tartanának?
 
Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
– Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? –
Ugye, bolondnak tartanának?
 
Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddegélő nénikéhez:
– Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet,
a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit írt föl, és mire, az orvos.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer – maga úgyis sokszor
fölébred –
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat ... 
Ha így szólnék –
ugye, bolondnak tartanának?
 
Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szívünket.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://antalkiss.hupont.hu

La cinghia di ferro (Olasz)

Se mi rivolgessi così al giovane,
cortese controllore:
- Signor controllore,
quando stasera torna a casa,
abbracci forte sua moglie,
la lodi per com’è vestita carina,
avesse pure indosso una misera vestaglia –
Se mi rivolgessi così –
nevvero… che mi credereste pazza?
 
Se mi rivolgessi così, nella bottega,
al vecchio pensionato col bastone in mano,
mentre sta raccattando i pochi fiorini,
e alla fine farà tagliare un etto dal pane
che “ pesa un pochettino di più”:
- Nonno! Ecco cinquecento fiorini.
Li prenda. Li ho avuti proprio oggi,
non l’avevo previsto. A me non occorre.
Nevvero… che mi credereste pazza?
 
Se mi rivolgessi cosi ai selciatori:
- Selciatori!
Questo piccolo sasso porto via con me,
perché nelle sue venature,
vedo la testa reclinata di Gesù.
Permettetemi di portarlo via!
Nevvero… che mi credereste pazza?
 
Se mi rivolgessi così al ragazzo spettinato,
- Vieni, figlio mio,
sediamoci da qualche parte, e tu mi racconterai
perché ti son cresciuti i capelli sino le spalle,
contro che cosa s’ergono
queste spine del tuo viso diafano,
e detto in sincerità, cos’è che ti rende
così intollerante? –
Nevvero, che mi credereste pazza?
 
Se mi rivolgessi così alla nonnina seduta,
mentre sta piluccando, sulla panchina soleggiata:
- Nonnina, venga con me,
per cena le cucinerò quel che desidera,
allestirò un letto morbido,
ma prima potrà raccontarmi di tutto,
di quando era fidanzata,
di quel parto, di quel parto cesareo,
dell’infarto di suo povero marito,
dei fiori che gli ha piantato sulla tomba,
e poi raccontare com’è la sua vicina,
e di suo figlio, come vive in Canada,
il dottore, cosa le aveva prescritto, e per che cosa.
Potrà raccontarmi tutto minuziosamente.
Potrà sospirare e pregare nel letto.
Ma una volta, di notte – tanto
lei si sveglia spesso –
si alzi e mi copra,
perché di notte scalcio sempre via la coperta…
Se mi rivolgessi così –
Nevvero… che mi credereste pazza?
 
Fredde cinghie delle convenzioni,
delle abitudini consolidate
stringono i nostri pulsanti,
fino la carne scorticati, cuori.
 
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap