Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Radnóti Miklós: Usiljeni marš (Erőltetett menet Szerb nyelven)

Radnóti Miklós portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Erőltetett menet (Magyar)

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

 

Bor, 1944. szeptember 15.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Usiljeni marš (Szerb)

Lud je ko kad se sruši        ustaje i opet ide

kao putujuću bol         zglob i koleno miče,

ali ipak putem krene       kao da ga krila nose

ostat nikako ne sme       zalud ga jarak zove,

a kad ga pitaš zašto ne?     još će ti možda reći

da ga čeka supruga,        kraj, mudriji, lepši.

A lud je taj pobožnik        jer tamo već odavno

iznad domova pusti        vetar kruži samo,

zid naleđice leži,        slomljena je šljiva

i od straha rutava        je noć iznad doma.

Da mogu verovati:        nije mi samo u srcu

sve što je vredno        i postoji povratak;

da još ima! k΄o nekad        u hladu verande bi

pčele mira brujile        dok se vruć pekmez hladi,

u bašti bi blaga       letnja tišina sunčala

među granama bi        prezrela šljiva njihala

pred žutom ogradom       Fani bi me čekala

dok to prepodne senke       bi sporo crtao, −

možda je još moguće!       sada je pun mesec!

Na idi dalje druže        vikni na me! Krećem!

 

Bor, 15. X. 1944.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

Kapcsolódó videók


minimap