Radnóti Miklós: Hesitant ode (Tétova óda Angol nyelven)

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

 
1943. május 26.

How long I've been preparing to explain
my love, the system of the stars it hides,
perhaps but once depict essentials in the main.
But like my life, you teem, you flood me with your tides,
and yet you still remain at times as ever-sure,
as shell which turned to stone within the stone.
Moon-tabby night is moving, on the spoor
to hunt among the dreams that fly a-drone.
And still the words elude which express
what it can mean, when working, just to feel
my hands within your caring eyes' caress.
Simile fails, occurs, but lacks appeal.
And so, tomorrow again I surely will
begin anew, for what decides my worth
are words in verse, and this will drive me till
my bones and tufts of hair remain on earth.
You're weary and I also feel the day is long, -
is else to say? The objects, glancing each to each,
are praising you, a sugar-piece is breaking into song
upon the table and the honey drops to reach
the cloth and, like a golden ball, to shine;
untouched, an empty water-glass decides to chime.
For joy to share your life. I'll tell the tale of mine
about the way it waits for you, if I shall have the time.
The swooping dark of dreams is touching you, it flies,
returns and finds its shelter on your brow,
with sleepy eyes you blink your last good-byes,
your hair escapes, unfurls, is spreading now:
you sleep. Long lashes' shade is fluttering to calm.
Your hand falls on my pillow, birch-branch in sleepy fall,
in you I sleep, your world is not an other-world at all.
And I begin to hear sounds of the changing thin
mysterious wise lines within the coolness of your palm.