Rafi Lajos: A pásztor

Kínzott kutyáim,
csak egyre ugatnak.
Másképpen a lanka
csendes, nyugodt.
S a hajnali égből
már esni is kezdett.
A bádogtetőmön egyre
kopog.

Ám a kutyáim
kín csaholása
nem hagyja békén
fáradt fejem.
Tíz éve ilyenkor
összetépte a medve
a legjobb ebem.

Ekkor futott volt
mindenem jégre,
fizetni kellett vagy
tíz juhot.
Ez évben hagyott el
a családom, s nem
maradt más, csak
a pásztorbotom.

Fekete arcom ráncaira
már nem figyel más,
csak a hold meg
a gond.
Azóta vonaglok és
szenvedek egyre,
ezért iszom.

Nézek a napra és
nézek a fűre.
Isteni rendelés
nekem ez.
Füttyentek egyet
a hajnali égnek,
és megint csak nézek.
Csak az ostorom érti
a sorsom!

2000.