Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rakovszky Zsuzsa: Strada a senso unico (Egyirányú utca Olasz nyelven)

Rakovszky Zsuzsa portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Egyirányú utca (Magyar)

De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza
nem szökken a műugró a trambulinra, és nem
lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta,
de ha mégis lehetne, hogyha valami résen,
a kozmosz féregjáratain át
zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot,
ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás
szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt,
bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy
kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat,
vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy
saját gyermekkorodban, épp vasárnap
dél van, most merik szét a húslevest,
s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed
rájuk emelve, a jövendő elvetélt
embriója, merev térdekkel lépegetsz
feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés
vagy tiltás oldaluknál, súgod: „Tedd!” vagy „Ne tedd!”
– az is hiába volna. Nem lehet
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.
Mint bulldózer tolja maga előtt
a voltak összessége a rákövetkezőt,
ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,
a sérelem sérelmet szül, a seb
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,
s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled,
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!”
És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,
ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne,
csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd,
amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még!
Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!”



Strada a senso unico (Olasz)

Ma quel, ch’è stato, non torna mai più.
Il tempo è una strada a senso unico.
Il presente scroscia eternamente, e noi lo
varchiamo eternamente con i piedi asciutti:
il passato lo assorbe all’istante. Il tuffatore
sul trampolino non salta all’indietro col piede
in avanti, lo sbeccato non ridiventa integro,
il macchiato di nuovo pulito. Ma se ciò fosse
possibile, se tu potessi precipitare all’insù,
attraverso qualche fessura, o dei passaggi lasciati
dai vermi nel cosmo, finché avrai raggiunto il punto,
dove s’è guastato tutto, per stessere sino alla maglia
difettosa del lavoro, la maglia del passato, che sia
in modo diverso, non com’era, per strozzare il tiranno
nella culla, o per persuadere tuo nonno ad emigrare,
o per renderti conto: che all’improvviso ti ritrovi
nella tua infanzia, è domenica mezzogiorno, stanno
distribuendo il brodo di carne, e tu, nella tua lucida
tuta spaziale, con gli occhi di vetro sporgenti
puntati su di loro, l’embrione del futuro abortito,
stai incamminando con le ginocchia rigide verso di
loro, o sei solo una voce, una sollecitazione
disincarnata o proibizione al loro fianco, e sussurri:
“Fallo! o “Non farlo!” – tutto ciò sarebbe invano.
Non si può sfilare solo un filo, ma tutti insieme,
la trama del passato è intessuta così fittamente,
è come un bulldozer, l’insieme complessivo del passato
spinge davanti a sé il successivo, quel, ch’è stato una
volta, non ha mai fine, peccatore o vittima: non
dimentichi, non dimentico, l’ingiustizia genera
ingiustizia, la ferita ferirebbe, e non v’è nessuno,
che potrebbe spogliarsi del passato, come d’una
gonna calata giù sulle caviglie, e direbbe:
“Si, io ti ho fatto questo, quel, che gli altri
hanno fatto a me: perdonami per questo.” 
E anche se fosse possibile, se ciononostante tornerebbe
di nuovo, colui, che mai tornerà, parlerebbe di nuovo
della bolletta del gas, del rubinetto gocciolante, e anche
tu risponderesti allo stesso modo, come allora, e non
diresti: “Non andare ancora! Se te ne vai, con te
porti via mezza vita mia!”
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap