Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rejtő Jenő: The fourteen-carat car (excerpt) (A tizennégy karátos autó (részlet) Angol nyelven)

Rejtő Jenő portréja
Kery, Leslie A. portréja

Vissza a fordító lapjára

A tizennégy karátos autó (részlet) (Magyar)

Gorcsev Iván, a Rangoon teherjáró matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.
A Nobel-díjjal kitüntetett Bertinus tanár Göteborgban szállt hajóra, táskájában a Nobel-díjjal, és mielőtt a gőzös elindult, megjelent a fedélzeten a Svéd Franklin Egyesület, hogy átnyújtsa neki az atomrombolás sikeres kutatóinak kijáró nagy aranyérmet. Ezután a hajó elindult, és a nagytekintélyű professzor alig várta már, hogy Bordeaux-ba érjen, ahol néhány hold szőlője volt, mint általában az idősebb francia államhivatalnokoknak, az ítéletvégrehajtó segédjétől kezdve a múzeum igazgatójáig.
Southamptonnál a hajóra szállt Gorcsev Iván, hogy előtte is teljesen ismeretlen okból átkeljen a csatornán. Az igaz, hogy elbocsátották a Rangoon teherhajóról, mert egy négyágú csáklyával megverte a kormányost, de hogy miért kel át a csatornán valaki, ha megverte a kormányost, és elbocsátják egy teherhajóról, ez teljességgel érthetetlen, mint annyi más cselekedete különös regényhősünknek.
Homályos az is, hogy mi módon ismerkedett meg ez a félig még siheder, komolytalan fiatalember a világhírű tudóssal, és főként tisztázásra szorulna, hogy mi módon vette rá a hajlott korú, zárkózott tanárt arra, hogy vele, bár igen kis alapon, de mégis a makao nevű, tiltott szerencsejátékot játssza. E részleteket talán sohasem fogják tisztázni. Állítólag úgy kezdődött az egész, hogy a tanár tengeribetegséget kapott a fedélzeten, és Gorcsev felajánlott egy kellemes ízű, maga keverte citromos, konyakos, szódabikarbónás italt, amitől a tanár jobban lett, és megkérdezte a fiút, kicsoda és honnan jön?
— Gorcsev Iván vagyok, foglalkozásomra nézve huszonegy éves, a Naszja Gorjodin-beli báró Gorcsev cári kamarás testvéröccsének fia. Atyám kapitány volt a gárdában, és nagybátyám a Jusztveszti Versztkov kormányzóság katonai parancsnokaként védte Ogyesszát a fellázadt hadiflotta ellen.
Mindebből egy szó sem volt igaz. De egészen fiatal lánykák és öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan. A tanár feltette csíptetőjét.
— Szóval ön emigráns?



FeltöltőBenkő Márti
Az idézet forrásaonline

The fourteen-carat car (excerpt) (Angol)

Ivan Gorchev, seaman on the cargo vessel Rangoon, was not even twenty-four when he won the Nobel Prize in Physics. To win such a prestigious scientific prize at such a poetically tender age is an unparalleled, superb achievement, even if some would consider it a fly in the ointment that he had won the Nobel Prize from Professor Noah Bertinus by means of the card game Macau, who in turn received it a few days earlier from the King of Sweden, but after all, those who wish to take two bites at a cherry don't matter, the main point is: yes, Ivan Gorchev, aged twenty-one, had won the Nobel Prize.
Nobel Laureate Professor Bertinus boarded the ship at Gothenburg with the Nobel Prize in his bag, and before the steamer sailed, the Franklin Association of Sweden came on deck to present him with the Grand Gold Medal due to successful researchers in the field of smashing the atom. After that the ship sailed, and the prestigious professor could barely await his arrival at Bordeaux, where he had a few acres of vineyard, as do most elderly French civil servants from bailiff's assistants to the director of the museum.
Ivan Gorchev boarded a ship at Southampton to cross the Channel for reasons totally unknown even to himself. Though true, he was dismissed from the cargo vessel Rangoon for beating up the helmsman with a four-pronged grappling iron, but why someone would cross the Channel, who beat up the helmsman and was dismissed from a cargo vessel, is totally beyond understanding as are so many other actions of the unusual hero of our story.
It is also quite hazy how a flippant young man, a youngster barely out of his teens, would strike up an acquaintance with a world-famous scientist, and mostly, it remains to be cleared how he persuaded the reserved scientist, bent with age, to engage, for small stakes, but still, in the prohibited game of chance called Macau with him. These details may never be cleared up. Reputedly, it started with the professor becoming seasick on deck and Gorchev offering him a pleasant-tasting drink he concocted from lemon, cognac, and bicarbonate of soda, from which the professor's condition improved, and he asked the lad who he was and whence he came?
"I am Ivan Gorchev, by profession twenty-one years old, son of the younger brother of Baron Gorchev of Nasia Goryodin, chamberlain in the Czar's Court. My father was a captain in the Guards, and my uncle, as military commander of the Governorate of Yustvest Verstkov, defended Odessa from the uprising of the naval fleet."
From all this, not a word was true. But reputedly, the gullibility of young girls and elderly scientists knows no bounds. The professor put on his pince-nez:
"So, you are a migrant?" 



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaLeslie A. Kery

minimap