Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sárközi György: La roccia (Szikla Olasz nyelven)

Sárközi György portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Szikla (Magyar)

Szikla vagyok, ülj rám és nézz le a mélybe,
Amint én nézek le már százezer éve.
A táj sokszor vedlett, népek jöttek-mentek,
Csak én nem bontottam meg az ősi rendet.

Szelek megpofoztak, esők megvesszőztek,
S meg nem mozdítottak, soha le nem győztek.
Zord telek száz ráncot vájtak koponyámra,
De lágy mohok ültek minden kicsi ráncba.

Szikla vagyok, ülj rám és pihenj meg, vándor,
Hogyha van kenyered, vedd ki tarisznyádból,
Hogyha bánatod van, sírjál könnyet bőven,
Tűrni s megmaradni, ember, tanulj tőlem.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttps://moly.hu/

La roccia (Olasz)

Sono roccia, siediti su di me, guarda giù nell’abisso,
Come da più di mille anni guardo giù anch’io.
E’ passata tanta gente, il paesaggio s’è mutato spesso,
L’ordine atavico, solo io non avevo mai interrotto.
 
I venti mi presero a schiaffi, mi frustarono le piogge,
Mai mi avevano smosso, a vincermi mai son riuscite.
Sul mio cranio mille rughe incisero i rigidi inverni,
Ma ogni piccola ruga fu riempita dai teneri muschi.
 
Sono roccia, siediti su di me, riposati viaggiatore,
Se hai del pane tiralo fuori dal tuo tascapane,
Se di tristezza sei afflitto, puoi versar’ le tue lacrime,
Uomo, da me puoi imparare a resistere e sopravvivere.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap