Sebestyén Péter: Kísértések

Pedig mondom és mondom és mondom:
kiszáradt folyóágyban, itt, belül,
nincsen sodrás. Mint egy rontom-bontom
vízihulla: felpuffad, nem merül.  

És még? Összevarrva a szájszélek.
Selyem-anyag a lét; egy széthasadt
ing a tárgy. Nincs történet. Már félek.
Már nyílik és tágul. Végolvasat. 

Although I keep saying again and again:
in a dried up river bed, inside, here,
there’s no current. Like a 'well-I-never'
drowned man: it’s bloated, fails to sink.

Anything else? Lips sewn to each other.
Existence is silk-stuff, the object is a
torn shirt. No story. I tremble with fear.
It opens and expands now. Final version.