Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Sebestyén Péter: Prologo – lunedì, verso sera (Prológ - hétfő, estefelé Olasz nyelven)

Sebestyén Péter portréja

Prológ - hétfő, estefelé (Magyar)

Üres város. Tintapaca a félhomályban, valami követ,
tudomást sem vesz rólad. Ajtón ki, ablakon be, recseg,
nyerít, pedig a lovak is kihaltak már. Beletekeredsz a
hangzatokba, már dobolnak is. Vesztőhelyre, lépés,
indulj, kár érted, kár mindenkiért, akit az ördög elcipel.

Egy kicsikét várhatsz még. Lepattan, mint a zománc,
a fény minden jósága, a tér immár a fesztivál tulajdona.
Hát legyen.
 
A vérmesterek dologhoz látnak, ég a kezük alatt a munka.
Fölszabdalódik a ricsaj, homorú tükör mögül kikászálódik
a bohóc, ecce homo, borsózöld röhögés. A szeme kihull,
pattog, üveggolyó tart a csatornarács felé, végesincs
gurulás a pontig, ahonnan a holtak a világba fejtik önnön
lényegük.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásaa szerző

Prologo – lunedì, verso sera (Olasz)

Città vuota. Macchia d’inchiostro nella penombra, ti segue
qualcosa, t’ignora del tutto. Esce dalla porta, rientra
dalla finestra, scrocchia, nitrisce, eppure, ormai si son
estinti anche i cavalli. Il gran vociare t’avviluppa, stanno
già tambureggiando. Al patibolo, avanti, marsch, è peccato
per te, peccato per tutti, per coloro, che il diavolo porta
via. Puoi aspettare un altro po’. Si scaglia, come lo smalto,
ogni bontà della luce, il festival ha preso possesso della
piazza. Che sia.
 
I maestri del sangue si mettono al lavoro, procedono
velocemente. Si dissipa il frastuono, da dietro lo specchio
concavo sbuca fuori il pagliaccio, ecce homo, risata verde
pisello. Il suo occhio casca fuori, rimbalza, biglia di vetro
punta verso la griglia del condotto, un rotolare senza fine
sino al punto, da dove i morti palesano al mondo la propria
essenza.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap