Somlyó György: Múlt, jelen, jövő

Mellemen nem döng súlyosan a múlt,
nem fojt emlékek százkarú polipja,
nem fon be bénítón, és nem borít a
jelen kitörő erőire mord

kényszerzubbonyt. Nem vagyok múltam rabja.
Kezem arra kap s lábam arra lép,
merre a jelen lendíti a lét
útjain; ami tetteim kiszabja,

csak a változás, nem múltak-alkotta
sors. Minden percem független, mi volt a
megelőző, és mindig más vagyok.

De meddig?… Jaj, már veti megkötő,
halálos hálóját a tébolyok
s gyűlöletek orsóin szőtt jövő!

Sul mio petto non rimbomba greve il passato,
i ricordi non mi strozzano con cento tentacoli
d’un polpo, non m’avvolge paralizzandomi,
e non ammanta le forze eruttive del presente
 
con una rude camicia di forza. Non son prigioniero
del mio passato, la mia mano si muove, il piede
incammina per dove lo guida il presente sulle vie
dell’esistenza; quel che impone il mio operato
 
è solo il cambiamento, non il destino generato
dal passato. Ogni mio minuto è indipendente
da quello precedente, ed io sono sempre diverso.
 
Ma fino a quando?... Ahimè, il futuro sta già
gettando la sua avvincente, sul fuso degli
deliri e degli odi tessuta, tela mortale!