Somlyó György: Ne most

Ne most Halogatja – mint mindig minden

dolgát ügyest bajost vegyest – mintha valami

mindig hiányzott volna még bár tudta hogy

hogy végül majd akkor is hiányozni fog

és minden beteljesedést felfal a hiány

halogatta hogy a légyotton se légyen ott

hogy ne kelljen leírnia a végén azt a szót

hogy még ne érjen egymáshoz az itt s az ott

mint az óralapon a mutatók

mindig mindent halogatott

most már elért

a perchez mikor többé nincs mit halogatnia

se még se meddig se miért

nem zúdul váratlanul nyakába a várva

várt merénylő csók a kijáratot elállva

nem kell (vele együtt) kimenekülnie (előle) az üres éjszakába

és aztán bánni bánni bánni mégse bánva

nem várnak tetőzést a felrakott versfalak

már minden csak utánnyomat csak másolat

(s ha még én vagyok én)

(s ha az még az enyém)

halogatom halálomat

(Ne most)