Szabó Lőrinc: Angol líra

Wilde a legkönnyebb, – szólt egy délelőtt
mesterem, és mindegyikünk ledőlt
a díványára, majd, egy órai
nyelvtan után, rögtön fordítani
kezdtük a Happy Prince-et. Persze a
kiejtéssel baj volt: Babits maga
se tudta jól. „Úgylátszik, hagyomány
Arany óta” – mondta nevetve, – „hogy
magyar költőnek néma tudomány
maradjon Shakespeare nyelve!…” A napot
Swinburne zárta s Browning-izelitő…
Igy telt el egy hét, hetven óra –: ő
fordított, s magyarázott, szemen át,
vagy egyszerűen cé-re cserélve át
a zöngés th-t… Furcsán, egyénien
skandált és mégis tökéletesen…
S végül: „Most aztán vágj magad neki:
van itt lirikus tíz is, goethei!”