Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Szabó Palócz Attila : događaji sa peteljkaste staze (történetek a kocsányos útról Szerb nyelven)

Szabó Palócz  Attila  portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

történetek a kocsányos útról (Magyar)

bartha gyurinak ajánlva
 
abban a pillanatban, amikor egy homokóra
süllyedt el a Duna közepén,
megváltozott az érintés, a tapintások hangja,
az a tompa kis súrlódás, ami bőr és bőr találkozását
kíséri holmi fegyveres őrként,
szigorú tekintettel, fegyelmezve
élőt és holtat egyaránt,
maradna bár az élet minden kis szegletében
alázatos lobonc, nem kérdező, fel sem sejlő
homília,
homoerotika,
kecses kis pillangó szárnyán
röppenjen a fékezhetetlen folt,
a mindent elfedő szürke őserő,
a taszítás és a vontatás tárgyköréből,
ismeretlen,
de legfőképp kiismerhetetlen,
ahogy a Duna vizén elmerül a homokóra,
átáznak a szemcsék,
egyszerre megszilárdul, s ugyanakkor szét is foszlik minden,
ahogy a víz mossa szét a szerkezet tartalmát,
s ahogy a fakeret csonkja végül a part iszapjában fennakad
ott a Kocsányos út oldalában,
amerre már ember sem jár,
s végképp megfeneklik az időhatár



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://adattar.vmmi.org

događaji sa peteljkaste staze (Szerb)

posvećeno đuriki barta
 
u tom trenutku kad je jedan peščani sat
u sredini Dunava potonuo,
promenio se doticaj, glas opipa,
ono tupo sitno trenje što poput nekog naoružanog stražara
susret kože sa kožom prati,
strogim pogledom, živog i mrtvog
jednako u stezi drži,
bar da život u svakom svom uglu
ponizan perčin ostane, nikad pitajuća, niti nazirajuća
homilija,
homoerotika,
iz delokruga guranja, vuče i
iskonske snage šta sve zaboravlja
neobuzdana mrlja nek
na vitkom krilu leptira odleti,
nepoznato je,
šta više nedokučivo je,
kako peščani sat u vodu Dunava potone,
čestice se promoče,
istovremeno sve se očvršćuje i baš tada i raspada,
kako voda sadržaj sklopa rastače
i kako patrij drvenog okvira tamo u strani Peteljkaste staze
u mulju obale se zakači,
tamo gde više niko ne kreće
i granica vremena konačno zapne



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp: feherilles.blogspot.com

minimap