Az oszlop (Magyar)
(Tg-Jiu, 1969. ápr.) The clock indicates the moment - but what does eternity indicate? (Whitman) (Az óra jelzi a pillanatot - de az örökkévalóságot mi jelzi?) Valahol a végtelen ég s a végtelen föld között valahol, a véges ember végtelen gondolatai közt valahol, a szem kihunyó tüze és az elme végtelen szikrái közt valahol, valahol véges életünk két szélső pontja közt, az Elérhetőnek határán valahol, valami szédült nyugalom kiirthatatlan reményeinek határán valahol, valami kába rettenet kiirthatatlan borzalmainak határán valahol, ahol a szertefoszlott örökkévalóság átengedi az Ember sorsát az örökkévaló Jelennek, hol az álom fölenged, hitté szelídülvén, de annál szigorúbb a Törvény -- -- a képzelet ott kezdi elképzelni, mit jelent -- ott kezdi remélni a Végtelent. -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- Valahol a végtelen ég s a végtelen föld között valahol, hol a perc súlya szertefoszlott, hol a gondolat, a kifosztott, tetszhalálból föltámadón új életét kezdi, hol áll az Oszlop. Mert hát ilyen a véges ember -- kacérkodik a végtelennel. A végtelennel, melyre nincsen mérce (hisz ezért végtelen) --, tehát nincs mód rá, hogy megértse. Mert mi mindent mértékkel mérünk. Azt, hogy mennyit is "nyom" a vérünk. Hogy -- így vagy úgy, de -- mennyit érünk. Mennyire félünk, mennyire élünk. Vagy hogy a sors mennyire büntet. És - egyetlenegy életünket. De a ránk kiosztott időben most már áll az Oszlop. Nagy ellenünk, az elmúlás tehetetlenül rázza öklét: van már percmutatód, öröklét! (1969) |
|