Szilágyi Domokos: Szemből, halál

Öt óra. Itt a végső pillanat.
Héjjasfalva felé szaladva szalad
ki lovon, ki az apostolokén -
mint e huszonhat és fél éves legény.
 
- Potomság! - mondja. - Vagy talán nem is?
Hisz fut bálványa, az öreg Bem is,
aki szíve felől hordotta volt,
bár nem értett egy sort se soha, sort,
verssort, amelyet „oh, mon fils” rovott -
nem harci dobot
helyettesítőt - éppen csak a tett
válott igévé. S elvégeztetett.
 
Mert tett a szó, ó, tett, igen,
csak orra bukik macskaköveken,
s nem fegyver, csak fegyvernyi gondolat
buktatja orra jobb egek alatt.
 
S akkor a fiú hirtelen megáll
(a civil őrnagy) -: Hát szemből, Halál!