Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szilágyi Domokos: L’inverno (Tél Olasz nyelven)

Szilágyi Domokos portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Tél (Magyar)

Kitalálta a halált,
széppé tette, hogy ne lássam,
s hogy ne sírjak, könnyeimet
gyönggyé fagyasztotta.

A fák büszkén viselik
angóra lombjaikat,
szelíd-karmú cinkelábak
alatt jég-xilofon csetten. –

Csontja ezüst jégből,
bőre tejút-hideg gyolcsból
(szagtalan-szigorú-szép liliom):

jön, jön a hópihe-szirmú,
szememet lefogja.
Megjöttél, kicsike? De meg ám.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://edesszomorufuzike.blogspot.hu

L’inverno (Olasz)

Se lo inventò la morte,
l’ha resa bella che io non possa vedere,
che io non pianga, le mie lacrime
le congelò in perle.

Gli alberi portano fieri
le loro fronde di angora,
sotto i piedi della cincia dalle unghie
mite, xilofono di ghiaccio schiocca. –

Le ossa di ghiaccio argentato,
la pelle di tela fredda come la via lattea
(giglio inodore – austero – bello):

arriva, arriva coi petali di fiocchi di neve
mi chiude gli occhi.
Sei arrivato, piccino? Altroché.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

Kapcsolódó videók


minimap