Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Imre: Angstrad (Angstrad Olasz nyelven)

Tóth Imre portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Angstrad (Magyar)

Öregem, neked már nincs sorsod.
Felejtsd el az életet.
Nem a boldogság a cél.
Dolgozd le a maradékot,
és tűnj el, amint csak lehet.
Belenéztem a rezzenéstelen
pupillába. Láttam, amit nem
akartam. Mindenütt halottak,
és romok. Ez nem az, és ez
sem az. Veletek én már nem
vagyok.
Csak a becsület miatt, hogy
még mindig itt. Készül már
az angyalok fegyverzete.
Arcomról lekopnak az évszázadok.
 
 ...............................
*Angstrad (szorongás kerék) kifejezést Jakob Böhme (Sulików, Lengyelország 1575. március 8. – Görlitz, Németország 1624. november 17.) teozófus és felvilágosult misztikus alkotta, mely szerint a létezés alapja egy, a növekvő szorongás spirális pályán történő emelkedése (növekvő mozgás), ami alulról indul és folyamatosan regenerálódik, (dinamikus mozgás) miközben örvényszerűen kavarog mint egy kerék, emelkedik, átalakul és felmagasztalódik a Dicsőség kerekévé, a Szabadság, az Öröm, az Isten szeretetében.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásaTóth Imre

Angstrad (Olasz)

Vecchio mio, tu non hai più destino.
Dimentica la vita.
L’obbiettivo non è la felicità.
Smaltisci quel che t’è rimasto,
e sparisci il più presto possibile.
Avevo guardato nella pupilla
immota, avevo veduto ciò che
non volevo. Dappertutto morti,
e rovine. Questo non è, e
quest’altro neanche. Io non sono
più con voi.
Solo per l’onore, che ancora
sempre qui. L’armatura degli
angeli è in preparazione.
Dal mio viso si erodono i secoli.
 
................................
*Angstrad (Ruota ossessiva) è una parola coniata dal teosofo e mistico illuminato Jakob Böhme, (8 mar. 1575 Sulików, Polonia – 17 nov. 1624 Görlitz, Germania) secondo cui la nostra esistenza si fonda su un “moto ascensivo” dell’angoscia crescente, un percorso a spirale, che parte dal basso e si rigenera continuamente (dinamica del movimento) girando vorticosamente come una ruota, si innalza e si esalta passando alla ruota Gloriosa, nel tripudio della Libertà, della Gioia, e nell’amore di Dio.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap