Tóth Imre: Statárium

Egy hete tudom, hogy fénylenek
körülötted a dolgok
egy hete tudom, hogy sohasem
leszel boldog
Atlantisz partjaihoz közel
legyőzöd a fekete anyagot
legyőzöd a fehér anyagot
legyőzöd a vörös anyagot
lefekszel a földre
és a csillagokat hallgatod
égbe vert szegek zengenek

nagy volt a nyár
kilépek e tájból
nem nézlek tovább
a Nagy Pán halott
a semmi fénye szűrődik be
az ablakon
mintha valaki más élne
kikapcsolok minden idő
most távozz, Lucifer
ma már nem játszunk tovább
felém hajlik a fény
árnyék a belső látszaton

amikor minden sötét lesz
és üres
egy angyal töri ketté a teret
megáradnak a föld alatti folyók
mérték szerint fizetnek
egymásnak a dolgok