Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Imre: Világváros

Tóth Imre portréja

Világváros (Magyar)

 Lassan úgy érzem,  
 mintha egy világvárosban élnék,
 ahol soha nem áll meg az élet.
 A depressziósok
 paradicsoma,
 ahol mindig le lehet menni
 egy utolsó kávéra,
 vagy forró csokira.
 Egerszeg nyílt város. Bukdácsolok a kiásott árkok,
 csatornák között. Régi emlékeket keresek.
 Itt egy kézfogás, ott egy találkozás árnyéka mellett
 haladok el.
 A város is változik, de az emberek is
 cserélődnek.
 Megbotlom egy csődarabban, a művezető
 éppen durván szidja a munkásokat.
 Hajléktalanok csoszognak el mellettem, illatuk
 megcsap egy pillanatra.
 Kávét innék, de sietnem kell.
 Célom a régi lakás, a parkon túl.
 Vizslapark.* Első szerelmek otthona.
 Megállok a parkban, az idő is megáll
 bennem, csak a szél fúj, mint a Nagyításban.*
 Jó lenne még egyszer élni.
 A telefon kijelzőjén háborús hírek.
 Jeruzsálemben megint robbantottak.
 Egyelőre még messze a vihar.
 Van idő felkészülni.
 Az ismert úton megyek a platánok felé.
 Mindenhol kerékpárút, de én mindig gyalog
 járok.
 Közelben a régi laktanya, hideg telek érzete
 csontjaimban.
 Az albérlő kávéval fogad - minden kívánságom
 így teljesüljön. Éppen tévét néznek.
 Számhoz emelem a poharat, a híradóban
 kiadja valaki a tűzparancsot.
 
 ................................
*Vizslapark. – Park a város szívében,  költő és barátainak kedvenc esti találkozó helye.
*Nagyítás, -  Blow – Up - Michelangelo Antonini Olasz filmrendező 1966 – ban megjelent híres filmje.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásaTóth Imre

Metropoli (Olasz)

Ultimamente mi sento,
come se vivessi in una metropoli,
dove la vita non si ferma mai.
L’eden dei
depressi,
dove si può sempre scendere
a prendere un ultimo caffè,
o una cioccolata calda.
Egerszeg è una città aperta. Traballo tra fossi
e canali scavati. Sono in cerca dei vecchi ricordi.
Ecco qua, l’ombra d’una stretta di mano,
più in là, l’ombra d’un incontro.
Cambia la città, anche gli uomini
non sono più gli stessi.
M’inciampo in un pezzo di tubo, il caposquadra
proprio ora sta rampognando gli operai.
Dei senzatetto passano ciabattando vicino a me,
il loro odore mi lambisce per un momento.
Vorrei un caffè, ma ho fretta.
Il mio obiettivo è l’appartamento, oltre il parco.
Vizslapark.* Il luogo dei primi amori.
Mi fermo nel parco, in me si ferma anche
il tempo, tira solo il vento, come nel Blow – Up.*
Sarebbe bello vivere un’altra volta.
Sul display del telefono notizie di guerra.
In Gerusalemme è successo una nuova esplosione.
Per ora la tempesta è lontana.
C’è tempo per prepararsi.
M’incammino sulla via nota verso i platani.
Dappertutto piste ciclabili, ma io cammino sempre
a piedi.
La vecchia caserma è vicina, nelle mie ossa il sentore
dei inverni freddi.
L’affittuario m’accoglie col caffè – che ogni mio
desiderio si esaudisca così. Stanno guardando la tivù.
Porto il bicchiere alla bocca, al telegiornale qualcuno
ordina di aprire il fuoco.
 
..................................
 *Vizslapark. – Parco nel cuore della città, luogo del raduno serale preferito del poeta e dei suoi amici.
*Blow – Up – Un film del 1966, di Michelangelo Antonioni, famoso regista italiano.
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap