Tóth Krisztina: A szeretet természetéről
A szeretet természetéről (Magyar)Gyanakvással figyeld a hunyt szemet! Kotyog a jég alatt a víz, az álom statisztákat vezényel, és a szájon kilép-belép a légnemű menet,
szavak, mik visszajárnak, éveket kottázó utcatáblák, éjszakákon átkanyargó buszok, vetetlen ágyon reflektor húz vakító fényjelet –
- nem voltál itt, és nemsokára emlék lesz majd az is, hogy itt fekszel, kegyetlen kíváncsisággal vallasd hát a nemrég
saját kezedként mozduló kezet: nem tudhatod, kié a függönyárnyék rácsozta test, az ismeretlen.
|
Kérjen fordítást! |