Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Krisztina: Zivatar

Tóth Krisztina portréja

Zivatar (Magyar)

Dörög az ég ugye te se alszol
Nyitva hagytam az ablakot este
Felriadtál ágyadban a zajtól
Amikor a poharat leverte
Kivágódtak mind az ablaktáblák
Az égboltot villám vágta ketté
Leborultak mind a búzatáblák
Mint egy alma tört a pohár ketté
Csurgott a víz le a parkettára
Lobogott a függöny a huzatban
Nem volt villany négykézláb vigyázva
Keresgéltem lecsúszott a paplan
Nem is tudom miért mentem lapátért
Sose láttam üveget így törni
Szólhatnál már valamit ha másért
Nem is ezt a nagy csöndet megtörni
Hogyha alszol nem muszáj felelni
Nagy szél volt a leveleket tépte
Sose bírtam almát elfelezni
Puszta kézzel két egyforma részre-



Az idézet forrásajavitas

Burza (Lengyel)

Grzmi, prawda, że też nie śpisz
Zostawiłam otwarte okno na noc
Hałas zerwał cię z łóżka
Kiedy spadla szklanka
Trzasnęły okiennice
Błyskawica rozdarła nieboskłon na pól
Rozłożyły się jak łany pszeniczne
Niczym jabłko roztłukła się szklanka na pól
Po parkiecie płynęła woda
W przeciągu trzepotała firanka
Nie było światła na czworakach ostrożnie
Szukałam zsunęła się kołdra
Sama nie wiem dlaczego poszłam po szufelkę
Nigdy nie widziałam żeby szkło się tak tłukło.
Mógłbyś już coś powiedzieć jeśli nie z innego
Powodu to chociaż dla zabicia tej ciszy
Ale jeśli spisz nie musisz odpowiadać
Był silny wiatr, zrywał liście
Nigdy nie umiałam tak przełamać jabłka
Rękoma na dwie równe części–



minimap