Tóth Krisztina: Álommalom

Ki forgat engem a fejében,
engem, a képzelet szülöttjét?
Ki gondol engem át az álom
Sohasem látott túlfelére?

Meghánynak-vetnek és kiköpnek,
megvetnek majd, kihánynak.
Vetetlen ágyban forgolódva
magad kiköpött mása, alszol.

Kiforgat majd, aki kigondolt,
tűzgyüjteményed elkobozza:
magadtól fordulsz ki magadból,
mintha a képzelet vetélne.

Aludjék benned az, ki forgat,
hátha alvásod elfogadja
a hosszű meddő kacagás, és
magakellető sírás atyja.