Tandori Dezső: Russell Square, Tavistock Place
Russell Square, Tavistock Place (Magyar)In mem. Virginia Woolf
És társai. Nem a falka, mely csaholhat ‘- barátok, írótársak, kritikusok’ -, nem érheti utol, írta, legálabb – írta – szabad vagyok. Nem. De társai, mindazonáltal. 1986 őszen majdnem ott laktam négy hétig a Bloomsbury-negyedben, az ő körük holt kő por-elevene közt. Kofferokkal, táskákkal megrakodva, a legolcsóbb szállodák egyikében, közel a Múzeumhoz és az impresszionisták gyűjteményéhez, Az utolsó öt perc döntött, az úgynevezett szív. A szárnyak; maradjak a földön.
Fekszem a földön, itt a szobában, köles és por és száraz füvek és tollak közt, és ez lesz az üres öl, és egyedül leszek, mire megjön Ő, de nem megyek elébe. Köveket nem kabátzsebembe teszek, és nem akarok már kiúszni a nagy Tengerbe, melynek Hullámai felett még a világítótoronytól is tartok, az elemektől, a földtől, elég, hogy oda kerülnek a társak, itt, messze minden elutazástól.
A szoba üres lesz, Ő pedig, aki Jön, érintés lesz, mint Szpéró ‘- fel nem idézheti stb.’, ez u. a. kb., etc. – lába a csuklómon – ‘ütőerem’ -: nyugodj, felháborult szellem, nyugodj, Öreg Lény, mondom neki. Aki Eljössz Értem. De addig, hidd el, maradnom kell. Maradok. Ég veled. Holt úszó, kavicsaim sírjaik elcsitultára hordom; szó: élek.
|
Kérjen fordítást! |