Villányi László: A sportos anyuka

Ha megkérdeznék tőle, mire a legbüszkébb,
kapásból felelné, hogy a kőkemény fenekére,
s azonnal helyesbítene, persze a lánya után;
nyáron a síeléshez gondosan kiválasztott ruházatot,
télen a futás, kerékpározás nélkülözhetetlen kellékeit
szereti nézegetni a szekrényben, s olykor fel is próbálja
utolérhetetlen futócipőjét, sisakját vagy kesztyűjét;
ne állj meg, soha ne állj meg, inti kislányát
az erdei tornapálya elején, s ő szófogadóan lohol,
nem hallja a harkály kopácsolását, nem észleli a mókus
surranását, nem simogatja meg a moha zöldjét,
csak az álldogáló őz láttán tétovázik egy pillanatra,
de hallja a parancsba adott testamentumot:
ígérd meg, hogy majd te is elhozod ide a lányodat.