Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vörösmarty Mihály: Proklamo (Szózat Eszperantó nyelven)

Vörösmarty Mihály portréja

Szózat (Magyar)

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet süllyed el,
Népek veszik körül,
S az ember millióinak
Szemében gyászkönny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

1836



Az idézet forrásahttps://mek.oszk.hu

Proklamo (Eszperantó)

Neshanceleble al patruj'
fidelu, ho hungar' !
Ghi vartis kaj gi kovros vin:
lulilo kaj tombar'.
 
En granda mondo por vi lok'      
ne estas ekster ghi :                       
ja vivi, morti en ben' auhl plag'     
vi devas tie chi.
 
Jen tero, kie fiuis sang'                
de l' avoj per armil',
jen, kien chiu sankta nom'      
Iigighis per jarmil'.
 
Kie elluktis hejmon la       
bravuloj de Arpad',                   
kaj brak' de Hunyad estis bar'   
por juga turk-invad'.
 
Chi tie via sanga fiag'     
portighis, ho Liber' !
Plej bonaj dum la longa lukt'
forfalis por ofer'.
 
Kaj post tiom da sortobat' 
kverelo, sangofiu',
malmultiginte, sed en romp',
nacio vivas plu.
 
Patruj' de gentoj, granda mond' !
Alkrias ghia vort' :
"Mil jarojn longa suferad'
petas pri viv' auhl mort' !"
 
Ne eble, ke el koroj mil     
versigis vane sang',
ke vane krevis brustoj mil
kaj mil pro l' patroland'.
 
Ne eble ja, ke menso, fort'       
plej sankta vol' kaj pen'    
forvelku vatie, vane sub              
la pezo de malben'.
 
Ankorall venos bona temp',        
ja venos sortfavor',
pri kiu pregas lipo de
centmiloj kun fervor'.



FeltöltőKárpáti Göttler László Antal
Az idézet forrásaHungara Antologio
Megjelenés ideje

minimap