Weöres Sándor: A belső végtelenből
A belső végtelenből (Magyar)A belső végtelenből néhanap még kitekintek arcomon keresztül: felhőt látok, vagy csillag fénye rezdül. Romlik szemem, már ez is elmarad, a külvilág rám-zárja kapumat s ott maradok, hol nincsen föld, csak ég; nincs esemény meg tünemény varázsa, se felszín, látszat, habzó semmiség, csak a valóság békés ragyogása, mérettelen, számtalan, névtelen, vágytalan, változatlan szerelem.
Kapumnál a lázas világ megáll: „Őrült! Önző! Áruló!” – kiabál. Várjatok, pékműhely van odabenn, majd táplál még most forró kenyerem."
|
FordításokAngolFrom that boundless inner me Kery, Leslie A. Norvég Fra den indre uendelighet Hjertenæs Andersen, Astrid Kérjen fordítást! |