Weöres Sándor: A halálról

Ne bánd, hogy meghalsz. Csak tested alakja

és külön-léted, értelmed muló.

A többit a minden-befoglaló

végső keret magába átfogadja.

Mulandó minden forma és jelenség-

elbontható a hegycsúcs és parány:

mint állapot: halandó mindahány

s mint állomány: időtlen, tiszta fenség.

Ilyen a lélek is: kihal belőle

az állapot - az érzés, értelem,

mely mindig csak a részekre halászik

s még ezt se bírja, betegecske tőle -

de ami benne állandó elem,

elér az el-se-hagyott Drága Házig.