Weöres Sándor: Felhők
Felhők (Magyar)Nyitott ablak tükrében szembe-úszik a felhővel a tükörfelhő. Szegélyén amorettek olvadnak, súlyos közepén szörnyek csavarják ormótlan testüket, tátongó állatfejek fogsora közé harapott sima kékség fogy és tágul. Egy viola hintó leválik, a kékbe iramlik és hamar eltűnik; de sejtheted, ott nyargal látatlanul; rajt istenek ülnek, vagy a semmiség semmiségei, vagy a halottak, kikre huppanni hallottuk a földet és róluk tovább mit sem tudunk. Úsznak a felhők és szemközt tükör-felhők; s aki szemléli: koponyája alatt a természet szemközt úszik a gondolattal.
|
FordításokAngolClouds Morgan, Edwin Kérjen fordítást! |