Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Zajácz Edina: Our World (Világunk Angol nyelven)

Zajácz  Edina portréja

Világunk (Magyar)

tizenhárom éve egy béna fiúval alszom
ugyanabban az ágyban.
Talán már nőről álmodik.
Gyermekem. Istenem. Levegőm.
Ránk szakadt pajtában az alkony,
ma nyári nap, holnap jégeső.
Egy lampionba gyűjtögetem sorba,
ami lehetne, ami volna.
Kétéves múlt, amikor ruhámban
fényesre töröltem neki egy almát.
Azóta tartom.
Hiába nőtt ki bennünket
tucatnyi nagykabát,
sorban összehajtom,
kicsit a nagyra, aztán vissza,
mert egy kell, 
ami a könnyeket felissza.
Bodzabokor mögött felejtett bújócska,
a szobában néhány karcsú lány,
pár üveg bor, egy bizonyítvány,
egy mosoly. 
Egészen aprócska.

 

Rajtam csüng szava, 
a ki nem mondott első.
Dekor-ráció,
mint a csöppnyi szájtól érintetlen emlő.
Már nem aggaszt a halálközelség,
csak nagyobbra növel, s ég
bennem, akár a szeme.
A bűntelen.
Hogy megmaradjak 
átzuhanok rajta szüntelen.
Megint,
megint a holnaptól félek,
hasogatják lampionunk szürke pengeélek.


Néha eszembe jut egy férfi,
egy ölelés csak, 
egy inggallérnyi.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Our World (Angol)

thirteen years I’ve been sleeping with a lame boy
in the same bed.
Perhaps he already dreams of women.
My son. My god. My breath taken.
Dusk suddenly fell on us in the barn,
summer sun today, tomorrow hail.
I gather one by one in a fairy-lamp
what could or would be.
He was over two, when in my dress
I polished an apple shiny for him.
I’ve kept it.
No matter that dozens of
coats have outgrown us,
I fold them one by one,
small one on big, then back,
for I need one
to dry up the tears shed.
Behind elder shrubs hide-and-seek got lost,
in the room some slender girls,
bottles of wine, a certificate,
a faint smile.
Just a tiny little one.

 


 
His word has stuck to me,
the never said first one.
Decor-ration,
like breasts untouched by the dear little lips.
I’m no more distressed by impending death,
it only raises me, and burns
within me like his eyes.
Pure and sinless.
To be able to hold on
I keep falling over ceaseless.
Now again,
again I’m scared of tomorrow,
our fairy-lamp’s slashed by grey razors.


*
I sometimes think of a man,
an embrace only,
shirt-collar-size.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaN. U. K.

minimap