[már mindent megtehetsz velem csak szeretned nem szabad. nagy kertben...] (Magyar)
már mindent megtehetsz velem csak szeretned nem szabad. nagy kertben laktunk mint egykoron s te levágattad a hajad. gyümölcseinkben ekkor megrohadt az íz asztalunkat széjjelverték az öngyilkos fák a szélben virágaid fekete emléke reszketett látod ma mindent megtehetsz velem mindent amit eddig soha – gyávaságom is melledig emelheted. a világ úgyis nélkülem lesz olyan amilyen utazni készülök valahol végleg ottmaradni valakinek végleg ellopni a nevetését. megfejteni a zenékben szétáradó véres illatot megsimogatni e zenék árnyékában felnövő szomorú férgeket. hegynek felfelé Jézustól kértem tüzet. ( – hívhatnálak akárhogy arcom kendődben halálodig füröszthetném –) de az Istenek nem dohányzanak csak szeretned nem szabad többé patkányok szimatolják tétova lépteim orruk hintázó horgászdugók a megáradt szemétben. mosakodj utánam a csontodig a lelkedig fertőtlenedj ha a sötétben hozzád sáppadok a függöny mögött már ott állnak az árnyak ajtónkhoz vasalt csizmák közelednek. kint a hold kél kéken s e lágy békében csöndben megérik a rettenet. megértsd a villanypóznák reménytelen üzenetét: ne kutasd az éjszakában eltűnteket: ne kutass engem sem magadban mert szívedbe tapos és megöl a sötét Kiadó | Alkyon Kiadó, Wissach im Tal |
Az idézet forrása | És néhány akvarell |
|
|