Zilahy Péter: Kjer trešči (A becsapódás helye Szlovén nyelven)

az ébredő város fényei
nézi a lendülő kart az ökölcsapás úgy éri
mintha egy függönyt széjjelrántana
nem beszél nem ordít némán zuhan
az utca kövére kigombolja zakóját
érezni akarja a hideget ráborulni a
tömör márvány levegőre mintha szétlapítaná
a mellére nehezedő tér belepréseli
az alacsony szutykos felhőkbe nem éri el
a földet mintha hártya nőne ujjai közé
ahogy evez úszik előre helyet csinál
a könyökével arrébb tolja a bámészkodókat
tompán puffan a porban és nincs se szó se vér se
harag nem szól nem vérzik és csak kiszakad
forrón és hamuszürkén fekszik lábak közt
nyitott szemmel - nézi a test helyén
a testet elfordul eltűnik a tömegben
hogy ne lássák mire gondol onnan jól lehet
ott minden reggel annál a háznál megáll
felfelé néz milyen magasról esne
zuhan az utca kövére némán

luči prebujajočega se mesta
gleda roko v zamahu udarec s pestjo ga zadene
kot bi odsunil zaveso
ne govori ne kriči molče pada
na cestni tlak odgumba suknjič
čutiti hoče hlad nasloniti se
na gost marmornat zrak kot če bi ga sploščil
prostor ki mu teži prsi vtisne ga
v nizke sajaste oblake ne doseže
tal kot da bi mu med prsti rasla mrena
ko vesla pa plava naprej dela si prostor
s komolci odrine zijala
topo trešči v prah in ni besede ni krvi ni
jeze ne spregovori ne krvavi in se kar iztrga
vroče in pepelnato sivo leži med nogami
z odprtimi očmi - gleda telo
kjer je telo obrne se izgine v množici
da ne bi videli kaj misli od tamle bi se dalo
tam pri tisti hiši se vsako jutro ustavi
gleda gor s kakšne višine bi padel
zgrmi na cestni tlak molče