Zrínyi Miklós: Siegho de Szigetvár (Szigeti veszedelem Eszperantó nyelven)

OBSIDIONIS SZIGETIAN 

Pars prima (részlet)

(A Szigeti veszedelem első énekéből)

                        1.
Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mastan immár Mársnak hangassabb versével

                        2.
Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját.

                        3.
Musa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul
Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul,
Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,
Van kötve koronád holdbol és szép napbul;

                        4.
Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,
Az ki örökkén volt, s imádod fiadat
Ugy, mint Istenedet és nagy monárchádat:
Szentséges királyné! hivom irgalmadat.

                        5.
Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt,
Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt,
Megvetvén világot, kiben sok java volt;
Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.

                        6.
Engedd meg, hogy neve, mely mast is köztünk él,
Bűvüljön jó hire, valahól nap jár-kél,
Lássák pogány ebek: az ki Istentől fél,
Soha meg nem halhat, hanem örökkén él.

OBSIDIONIS SZIGETIAN

Pars prima (detal)

                       1.
Mi, kiu antaiíe kun junula menso                             
ludis per poemoj nur pro ama penso,                       
luktis ce Viola por la amkomenco,                            
verkas Mars-por.mon kun pli grava senco.       

                       2.
Kantas mi armilojn, bravulojn, Osmanon*,
kaj la spiti bravajn ec mem Sulimanon,
la potencan, kies glavotenan manon
tremis Tut-Eiíropo, timis lian famon.

                       3.
Muzo ! Vi ja portas laiíron ne por nuno,
sed eterne restos verda via krono,                        
kiun gemas steloj kun ciela lumo,                         
kaj konsistas bele ellunbril' kaj suno.                    

                       4.
Virgulin', patrino glora de l' Sinjoro
la eterna, kiun amas vi el koro,
kiel la monarkon, Dion kun adoro ;
sanktulin', Regin' ! - mi pregas por favoro-

                        5.
Donu forton alla plum', ke mi laií vero
skribu pri l' mortint' por sankta Krist-afero,.
pri falinta korpo, nobla sinofero,
sed kies animo vivas sur la tero.

                        6.
Donu: lia nomo, viva en ci rondo,              
disvastigu cie sub la sun' en mondo,         
vidu paganar', ke homo Di-fidanto             
mortas ja neniam, vivos en estonto.
 
*.Osmano: Otomano, Ia unua turka sultano, Iau kiu la tuta turka imperio estis nomita tiel