Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Calabrò, Corrado: A nyugtalanságok kikötője (Porto delle inquietudini Magyar nyelven)

Calabrò, Corrado portréja

Porto delle inquietudini (Olasz)

Stagni ambrati
in cui vengono, a sera, ad ammarare
con grossi tonfi gli uccelli palustri

Finestre a strapiombo sugli scogli
che oppongono i vetri specchianti
al vento freddo del mare abbrunato

Savana assorta,
nella quale un leggero trasalire
tradisce la presenza di felini

Passaggi radenti di rondini
fiocinanti, in un guizzo, l'azzurro

Vetrate irretite dai gridi
della loro vorace libertà

Pozzi troppo lontani per sapere
se hanno per me dell'acqua da donare

Pulsar di indecifrabili messaggi
fibrillanti a distanza nel mio plasma

Vertigine contratta,
che vede spalancarsi la caduta
dentro il collasso interno d'apprensione

Porto delle inquietudini,
giade di diffidenza,
occhi meridiani che s'accendono
all'improvviso di lampi di rame,
iridi screziate di Sibilla,
specchi in cui sbatto con gli occhi sbarrati,
lame accecate nella mia ferita.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryforyou.it

A nyugtalanságok kikötője (Magyar)

Ámbra-mocsarak,
mikhez estelente
a vízimadárraj csobbanva térül.

Előre dőlő ablakok a szirten,
üvegtábláik tükrözőn dacolnak
a gyászba vont tenger hideg szelével.

Csöndbe merült szavanna,
hol apró rezzenések
sejtetik: itt macskafélék tanyáznak.

Surranó fecskejárás szigonyozza
a kékséget, hirtelen cikkanással.

Üvegajtók köré kerül keretnek
mohó szabadságvágyuk csivegése.

Távoli kutakról jó lenne tudni:
oltanák-e a szomjamat, ha innék?

Sok fejthetetlen üzenet fibrillál
a plazmámban sűrű időközönként.

Egy törpe szédület, mely
a zuhanó esést tárulni látja
a gondok belső összeomlásában.

Nyugtalanságok kikötője, nefrit-
kövei gyanakvásnak,
délkör-szemek, amelyek fellobognak
a váratlan réz-villámok tüzétől,
tarka íriszei a Szibillának,
tükrök, melyekbe zárt szemekkel sújtok,
kések, sebemmel végleg összeforrva.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. F.

Kapcsolódó videók


minimap