Conte, Giuseppe: Il cellulare lasciato sul copriletto

Sibila il cellulare
lasciato sul copriletto
nella mia camera d’albergo
simile ad un insetto
levigato, ingigantito.
Mi risveglio e lo prendo.
E’ la voce che attendo.
Ti dico grazie, vita.
Domenica mattina
e tu mi sei vicina
da un mare all’altro mare
va chiara la tua voce.
Forse tu mi vuoi ancora.
Miracolo che continua.
Luce di un’altra aurora.

Sípol a hotel szobámban,
az ágytakarón
hagyott mobiltelefon,
egy rovarhoz hasonlít,
csiszolt, megnagyobbított.
Felébredek, kezembe veszem.
Ez az a hang, melyre várok.
Élet, köszönet néked.
Vasárnap reggel van
és te közel vagy hozzám
az egyik tengertől a másikig
tisztán száll a hangod.
Talán még óhajtasz engem.
Csoda, mely folytatódik.
Egy újabb hajnal fénye.