Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Conte, Giuseppe: Materia madre

Conte, Giuseppe portréja

Materia madre (Olasz)

La materia è la madre nostra comune
siamo le zolle di terra da dove scocca
le sue frecce di primavera il papavero
e da dove cresce il grano –
siamo l’erba sottile e i rami
giganti del cedro e le foglie del banano,
la materia è la madre, siamo le gocce
della pioggia che benedice e feconda
l’acqua dei fiumi che si può bere
l’acqua salata dell’onda
e della marea, siamo la pietra rocciosa
che strapiomba tra agavi e cactus
la sabbia del deserto tutta rosa
di nebbia e di miraggi.
 
La materia è la madre nostra comune
in lei siamo fratelli, siamo i raggi
del pianeta Venere, i ghiacci delle comete
le corolle abissali delle nebulose
costellazioni ancora segrete
e quelle dell’Orsa, del Toro, delle Pleiadi.
 
Lo Spirito che ci genera
come uomini e ci dà il canto
ama la materia e il suo grembo
come l’amò all’inizio, quando
la penetrò con un moto
vorticoso e veloce
finché fu luce.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.petiteplaisance.it

Anyag szülőanyánk (Magyar)

Az anyag közös szülőanyánk,
a termőföld vagyunk, amelyből kipattintja
tavaszi nyilait a pipacs,
s amelyből kihajt a búza;
a vékony fűszál és a roppant cédruság
vagyunk, a banánfa levélkoronája;
az anyag szülőanyánk, az esőcseppek
vagyunk, melyek megtermékenyítik és megáldják
a folyók édesvizét, a tenger
sós habjait és árapályát,
a kő vagyunk, a szikla,
mely agávék és kaktuszok fölé mered,
s a sivatagi homok, melyet délibábok pírja
és pára színez vörösesre.
 
Az anyag közös szülőanyánk,
testvérek vagyunk benne:
a Vénusz sugarai, üstökös-jéghátak,
ködfoltok űrszirmai,
ma még rejtélyes csillagképek
meg a Göncöl, a Bika, a Fiastyúk.
 
A Lélek, mely bennünket emberré nemz,
és megtanít a dalra,
szereti az anyagot és ölét,
ahogy kezdetben is szerette, midőn
szédítő iramban
beléhatolt,
és akkor lőn
világosság. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.napkut.hu

minimap